34

Ide is elérkeztünk :) A történet utolsó része...jáááj de fura ezt most ide írni mivel ezt a blogot pontosan a szünet elején kezdtem és totál be voltam rezelve, hogy majd mit fog hozzá szólni a nagyközönség. Most meg vége a szünetnek és a törinek is viszont az oldalnak nem...úgy döntöttem, hogy itt folytatom az új törimet is, hogy ne kelljen megint cseréket kérnem meg aztán már elég sokan ismeritek is...szóval ne kérdezzétek az új oldalom címét  ...ezt a törit pedig akár mikor visszaolvashatjátok itt :D remélem az új törim is lefogja nyerni ennyire a tetszéseteket mint ez és már ma felteszem a bevezetőt meg ilyenek...na de itt az uccsó rész xD

Másnap reggel nagyon boldog voltam. Olyan érzés volt mintha újjászülettem volna. Ezt ha tudtam volna, hogy ilyen jó lesz akkor már rég túlestem volna rajta. Oké nem kell félre érzelmezni a dolgokat és nem is kell ribancnak gondolni, csak egyszerűen boldog vagyok.

Nem nagyon akartam kiszállni az ágyból, de muszáj volt mivel apa már így is dühös lehet rám, hogy szó nélkül nem mentem haza. Van egy olyan érzésem, hogy eléggé ki lesz akadva.

Viszont a jó hír az volt, hogy már nem fájt a lábam. Szóval nyugodtan haza mehettem.

Felkeltem majd felvettem a földről a tegnapi ruháimat mikor Liam ébredezni kezdett. Azt hitte, hogy még mindig mellette fekszek mivel ijedten ült fel és nézett körül, hogy hol vagyok.

- Már jó a lábad?- nézett rám miközben én felette álltam és megborzoltam a haját.

- Tökéletes- válaszoltam vigyorogva az Ő arcán pedig csalódottság ült ki- Mi a baj?- ültem mellé.

- Azt hittem még ma is itt maradsz- válaszolta kiskutya szemekkel én pedig boldogan megöleltem. Ezek szerint nem csak én élveztem a tegnap estét.

- Lesz még rá alkalom- kacsintottam Ő pedig nagy nehezen kiszállt az ágyból, hogy tudjon elkészülni aztán pedig vihessen haza.

Miközben leértünk a ház még mindig ugyan úgy ki volt halva mint tegnap esete. Ezek szerint még egyikőjük sem jött haza. Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy Lou hova vitte Went. Lehetséges, hogy elvitte bemutatni a szüleinek.

Az út rövid ideig tartott és elég lassan is mivel Liam még eléggé kómás volt. Úgy látszik több időre lett volna szüksége, hogy kipihenhesse a mozgalmas éjszakát. Bezzeg én egy percet sem tudnék aludni mivel állandóan vigyorgok.

Végül aztán haza értünk, apa szokás szerint a konyhában ült és újságot olvasott. Azonban mikor észrevette, hogy nyitódik az ajtó rögtön letette azt és felnézett ránk.

- Szia apa- köszöntem kedvesen és mosolyogtam.

- Hol a fészkes fenében voltatok ti ketten?- emelte fel a hangját és dühös pillantás küldött felém majd Liamra nézett aki csak lehorgasztotta a fejét.

- Tudod tegnap volt egy koncert utána pedig elhívtak egy buliba ami pont a villájukhoz volt közel és elég későn lett vége, szóval nem akartam haza jönni nehogy felébresszelek- hazudtam úgy mintha tényleg a valóság lenne. Még saját magamon is meglepődtem mivel eddig soha nem hazudtam apám szemébe. Ráadásul elég hihető volt a sztori amit persze pont ebben a pillanatban találtam ki.

- Pedig haza jöhettél volna mivel egész éjjel rátok vártam- mondta szemrehányóan én pedig csak elhúztam a számat.

- Bocsi Ric, de én akaratoskodtam, hogy maradjon nálam- szólalt meg Liam is és bocsánatkérően ránézett apámra akinek az arca megenyhült. Tudtam ezzel az egy mondatával mindent elért. Apa rá nem tud haragudni mivel imádja és tudja, hogyha Ő velem van akkor én biztonságban vagyok- Em bele sem akart egyezni- tette még hozzá a hátás kedvéért apa pedig csak felemelte a kezét, hogy maradjon csendben.

- Értem, Te benned bízok és tudom, hogy jobban vigyázol rá mint a saját életedre-  hangja megenyhült és úgy mondta ezeket a szavakat. Rettentő jól esett amit mondott mivel tudtam, hogy komolyan gondolja. Aztán felvette az aktatáskáját és adott egy puszit- Mennem kell az irodába majd jövök- mondta azzal elviharzott így mi megint ketten maradtunk.

A nap hátralévő részében nem nagyon csináltunk semmit. Csak a TV előtt voltunk elterpeszkedve és Liam rávett arra, hogy nézzük meg kedvenc meséjét  a Toy Storyt. Már kezdek hozzá szokni, hogy a barátom meg van veszve a rajzfilmekért. De komolyan, egész nap képes lenne Pokemont bámulni és tisztára bele tud merülni.

- Unatkozok- nyafogtam mikor már a harmadik évad ment. Liam rosszállóan rámnézett. Mindig elfelejtem, hogy előtte ilyet nem szabad mondanom.

- Ha lehozom a szobádból a laptopodot, hagyod hogy végig nézzem szó nélkül?- húzta fel a szemöldökét de persze előtte megállította nehogy valamiről lemaradjon.

- Aha- bólogattam boldogan és megpusziltam mire Ő boldogan elmosolyodott és nagy nehezen felállt mellőlem és elindult fel a szobámba.

Én pedig csak vártam közben pedig popcornot zabáltam mivel elég hosszú ideig volt távolt. Aztán olyan bő tíz perc múlva megjelent a TV előtt, de nem volt a kezében a gépem hanem egy mappa. Az a mappa ami elég ismerős volt és amit én unottan az asztalomra dobtam mivel nem érdekelt.

- Ez mi?- hangja fagyos volt és úgy dugta az orrom alá az ösztöndíjas papírokat. Ezt nem hiszem el megtalálta. De hogy? Hisz már én is elfeledkeztem róla. Várjunk csak a laptopom az asztalomon volt, vagyis ott ahol a jelentkezési papírok is. Liam pedig megtalálta.

- Semmi- nyúltam volna értük, de Ő elkapta és eltartotta előttem. Most már tudom, hogy mit csinált olyan sokat fenn a szobámban.

- Semmi?- kérdezte gúnyosan majd fellapozta- Pedig nem annak tűnik. Itt azt írja, hogy nevezett Emma Sparks  sikeres felvételit nyert a New York-i Művészeti Középiskolába – olvasta fel és mérgesen kifújta a levegőt.

- Add azt ide- emelte fel a hangomat, de Ő még mindig nem adta oda. Ezt nem hiszem el. Nem is akarok oda elmenni, Ő mégis úgy viselkedik mintha elmennék.

- Mikor akartál róla szólni, hogy elmész?- nézett rám megalázóan. Oké ez már nagyon nem tetszik- Vagy csak simán le akartál lépni?- húzta fel a szemöldökét én pedig meghökkentem.

- Mi van? Hogy mondhatsz ilyet?- szörnyülködtem közben pedig megsemmisülten a fejem csóváltam.

- Emma azt ígérted soha többet nem fogsz a szemembe hazudni- nézett rám csalódottan közben pedig hatalmasokat nyelt. Igen megígértem és ezt be is tartom.

- De én nem is hazudtam a szemedbe- ellenkeztem- Meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek.

- Igen? Nekem nem úgy tűnik mivel itt az egekbe dicsérnek- mondta halkan.

- Félreérted. Ezt az egészet akkor csináltam mikor Jayel voltam- kezdtem el magyarázni, de Ő közbe szólt.

- Azt hittem tényleg szeretsz pont úgy ahogy én. Megbíztam benned és elhittem minden szavad- nézett a szemeim közé az én szívem pedig meghasad. Még csak végig sem hallgat. Nem kíváncsi a magyarázatomra. Habár miért is érdekelné, hisz én jelentkeztem és engem vettek fel. Az én álmom, nem az övé. Persze, hogy simán elfogadhatnám ha normálisan gondolkozok- Úgy látszik tévedtem. Te soha nem változol. Akkor is elhallgatattad előlem mikor megtudtad, hogy árva vagyok úgy most is elhallgattad előttem ezt.

- De én tényleg szeretlek. Fogd fel nem akartam elmenni …miattad- tört ki belőlem a sírás és közelebb léptem felé, de Ő elhúzódott tőlem.

- Nem hiszem el- mondta és csak lehajtotta a fejét- Legalább ne játszottál volna az érzéseimmel mert én tényleg komolyan gondoltam amit mondtam- válaszolta majd sarkon fordult,de mielőtt kilépett volna az ajtón kiestek a kezeiből a papírok és úgy ment el.

Zokogva rogytam le a hideg padlóra és csak sírtam és sírtam. Ezt nem hiszem el. Minden olyan tökéletes volt. De én megint elszúrtam. Kisírt szemekkel ránéztem a kezem csillogó fogadom gyűrűre. Megfogadtuk, hogy örökké szeretni fogjuk egymást. Mégsem tartottuk be. Az én hülyeségem miatt. Hogy lehettem akkora ostoba, hogy beadtam a jelentkezésemet? Nekem Liam az életem, ha nem lehet velem akkor én sem létezem…

Nagy nehezen feltápászkodtam a földről és fölmentem a szobámba és sírva beledőltem az ágyba közben pedig magamhoz szorítottam a fényképét ami az éjjeliszekrényemen pihent. Én tényleg tiszta szívemből szeretem, nem is tudnám megbántani. Most mégis azt tettem.

Másnap reggel kisít szemekkel ébredtem. Fogalmam sincs miért, de valahogy gép elé ültem és a Twitteremmel találtam szembe magam és Liam kiírásával. Rögtön láttam, hogy lecserélte a profilképét mivel eddig az egyik közös képünk volt rajta most pedig csak maga volt. De a kiírása ennél sokkal rosszabb és fájdalmasabb volt.

A szerelem szívás. El akarok menni, hogy ki tudjam törölni az emlékeimet amiket ezen a nyáron szereztem…

Vége. Mindennek vége szakított velem és minden vágya az, hogy elfelejtsen.

○○○

- Emma ne tedd ezt. Nem mehetsz csak úgy el- vasárnap délelőtt volt. Lana, Zayn, Lou, Wen, Niall és Harry pedig pont a szobámba voltak és azt nézték ahogy csomagolok.

Igen döntöttem elmegyek New Yorkba mivel mindenkinek az lesz a legjobb. Liam el akar felejteni, és ha itt maradok akkor nem fog tudni. Én pedig belehalok, hogyha láthatom és nem ölelhetem meg. Mind kettőnken így lesz a legjobb. Majd turnéra mennek és keres magának egy olyan lányt aki nem hazudik neki és tökéletes lesz minden szempontból.

- Mégis miért nem?- húztam fel a szemöldököm és csuktam be a ládámat nem sok sikerrel.

- Tudod jól, hogy Liam szeret téged csak a göndör haja miatt nem lát- erősködött Louis a többiek pedig hevesen bólogattak.

- Maga is megbánta amit mondott- tette hozzá Harry is én pedig felhúztam a szemöldököm és úgy néztem rá.

- Igen? Akkor miért Ti jöttetek ide könyörögni és nem Ő- tapintottam a lényegre Ők pedig csak szó nélkül lehajtották a fejüket- Látjátok itt van  a baj.

- De ez így akkor sem jó. Te meg Liam egymásnak letettek teremte. Egyikőtök sem tud a másik nélkül létezni- szólalt meg Wen én pedig csak megforgattam a szemem.

- Úgy mintha az én tükröm elveszne. Egy óráig nem bírnám- magyarázta Zayn, Lana pedig rosszállóan ránézett- Meg persze Lana nélkül sem- tette még hozzá nehogy megbántsa barátnőjét aki erre egy puszit nyomott az arcára.

- Kár a gőzért srácok- vontam meg a vállam egyhangúan- Már döntöttem. Megyek New Yorkba és kész- álltam fel és összecsaptam a kezem.

- És mi lesz velünk?- nézett rám aggódva Niall én pedig elmosolyodtam- Ki fog velem kajálni jönni és ki fog nekem reggelente kakaót csinálni mikor nálad vagyok- sorolta én pedig barátságos megöleltem.

- Szerintem nélkülem is menni fog- válaszoltam majd egyesével elbúcsúztam mindenkitől aztán pedig beszálltam az autóba amivel apa kivitt a repülőtérre.

Az út részében nem beszéltünk semmit mivel megharagudott rám. Nem tudta elfogadni, hogy itthagyom, de legjobban az fájt neki, hogy miattam szakítottunk Liammel.

- Biztosan eldöntötted?- nézett a szemem közé mikor a bőröndjeim a kezemben voltak és már csak a búcsúzkodás volt hátra. Őszintén megmondva magam sem tudom. Itt hagyni Londont és azt a fiút akit a legjobban szeretek. Elég ostoba döntés. De nem hátrálhatok meg.

- Igen- válaszoltam csendesen majd megöleltem.

- Ugye tudod, hogy akár mit csinálsz én mindig szeretlek. Épp olyan esetlen vagy mint anyád volt. Semmi rosszat nem akarsz mégis mindig téged bántanak meg a legjobban- mondta miközben ölelt az én szememből pedig a könnyek csurogtak. Igaz van eddig mindent elszúrtam. Ott volt Jay azt hittem tényleg szeret majd miatta kómába estem, ott volt Liam akinek a világon a legtöbb fájdalmat okoztam és ott volt apa akit mindig cserbenhagytam.

- Szeretlek apa- húzódtam el tőle és kitöröltem a szemből a könnyet majd küldtem felé egy mosolyt és elindultam a várakozó felé.

Úgy látszik az én Londoni életemnek itt van vége úgy ahogy a szerelmi életemnek is. Eddig reménykedtem benne, hogy Liam meggondolja magát és utánam jön, de most hogy itt ülök és arra várok, hogy felszálljak már a remény elszállt…

/LIAM/

Fekszek a szobámban és a plafont bámulom közben pedig minden egyes percben az órát nézem. Tudom, hogy Emma ma megy New Yorkba és többet soha nem láthatom. Szeretem, de össze vagyok zavarodva.

Lehet csak én miattam nem akar elmenni abba az iskolába azt pedig nem engedhetem, hogy miattam adja fel az álmait. Tudom, hogy fontos neki csak én állok az útjába. Azt pedig nem élném túl, hogy aztán megbánja ha itt marad. Nagy lehetőség ez számára amivel élnie kell. Engem pedig valahogy nélkülözni tud hisz gyönyörű lány akár mennyi srác szívesen járna vele még ha az én szívem meg is hasad ha rá gondolok nem csókolhatom meg többet.

Tehetetlenségem lement a konyhába és elkezdtem fel- alá járkálni mikor nyitódott az ajtó és megjelentek a többiek, de mikor megláttak meghökkentek és fagyosan rámnéztek..

- Könyörgöm csak Ti ne csináljátok ezt velem- néztem rájuk könyörgően- Így is szarul vagyok.

- Ha annyi szarul lennél akkor már rég utána mentél volna- sziszegte a fogai közt Harry és összekulcsolt a kezeit.

- Igen és nem itt játszanád az eszed-tette még hozzá Niall is én pedig értetlenül néztem rájuk. Mi a franc ütött beléjük? Eddig még soha nem beszéltek így velem.

- Még, hogy én játszom az eszem?- förmedtem rájuk és a hajamba túrtam- Én csak jót akarok neki, hogy tudja megvalósítani az álmait.

- Emma álma Te vagy- mondta halkan Lana én pedig lassan felé emeltem a fejem. Olyan együtt érzően mondta, hogy teljesen a fülemben maradt. Komolyan gondolta mivel a legjobb barátnőjéről volt szó- Miattad megy el, hogy te boldog lehess- tette még hozzá én pedig csak a fejem csóváltam. Nem hiszem el, én mindig mindent rosszul csinálok. Szeret engem és én is Őt de mégis hagyom elmenni.

- A gép pontba háromkor szál fel- nézett rám mosolyogva Wen én pedig a karórámra pillantottam. Húsz percem maradt, hogy megakadályozzam, azt hogy elmenjen az a lány akit szeretek. Rohantam a cipőmért és kapkodva vettem fel a kabátom majd kerestem a kocsi kulcsom de előtte még vissza fordultam.

- Srácok köszönöm- néztem barátaimra hálásan akik csak azt mondták, hogy mennyek már.

Nem érdekelt, hogy nem hajthatok. Szinte az összes piros lámpán áthajtottam és egyik zebrán sem álltam meg. Szartam a közlekedési szabályokra, de a forgalom így is ellenem volt.

Dugóba kerültem és nem tudtam tovább menni. Idegesen doboltam a kormányon a percek pedig teltek.

Már csak tíz percem maradt hátra és még így is két utca volt háta én pedig tehetetlenül ültem az autóba.

Kész. Kiugrottam az álló autóból és mint az eszeveszett elkezdtem rohanni London egyetlen reptere felé. Dőlt rólam a víz alig kaptam levegőt és szomjas voltam, de nem adtam fel.

Mint a villám úgy rontottam be a csarnokban mikor meghallottam az információ felől érkező hangot.

- New Yorkba tartó gép felszállt- ezt nem hiszem el. Kinéztem a hatalmas ablakon és láttam ahogyan a gép felszáll Emmával együtt én pedig nem tudtam megakadályozni.

Dühösen az üvegablakba kezdtem el ütni a fejem, hogy mekkora egy marha vagyok amikor a hátam mögött halk szipogást véltem felfedezni.

A hang irányába fordulta és akkor megláttam Őt.

Az egyik utazóládáján ült arcát pedig a tenyerébe temette és abba sírta. Hatalmasat dobbant a szívem és felkapta a fejét mikor észrevette, hogy valaki áll felette.

- Liam?- nézett rám csodálkozva közben pedig felpattant és kitörölte a szeméből könnyeit- Mit csinálsz te itt?- kérdezte komoran, de én csak mosolyogtam.

- Utánad jöttem mivel rendbe akarom hozni a dolgokat amiket elcsesztem- mondtam őszintén és meg akartam ölelni, de ő eltolt magától.

- Megint a szemembe akarod mondani, hogy hazudok?- nézett rám én pedig a fejemet csóváltam.

- Azt akarom a szemedbe mondani, hogy egy marha vagyok amiért így bántam veled. Elborult az agyam mert azt hittem itt akarsz hagyni és elveszítelek, de aztán rájöttem, hogy szeretlek és ha muszáj akkor elengedlek- ismertem be csendesen és lehajtottam a fejem. Emma csak szó nélkül nézett. Nem tudom mi lesz most, de én elmondtam amit érzek.

- Komolyan szeretsz?- szólalt meg lágy hangon én pedig rögtön felkaptam a fejem.

- Az életemnél is jobban- válaszoltam mosolyogva Ő pedig közelebb lépett hozzám- Sőt ha nem hiszed el mennyire akkor kérdezd meg mennyit futottam, hogy ide érjek aztán kis híján infarktust kaptam mikor bejelentették, hogy a New York-i gép felszállt- magyaráztam Ő pedig nagy szemekkel nézett- De te itt vagy és nem a gépen. Miért?- ezt muszáj volt megkérdeznem.

- Vártam egy csodára közben pedig reménykedtem, hogy utánam jössz- ismerte be én pedig felkaptam magamhoz szorítottam és megcsókoltam.

- Hisz megfogadtam, hogy örökké szeretni foglak- tettem le néhány perc múlva az Ő arca pedig sugárzott a boldogságtól.

- Örökké együtt maradunk- emelte fel azt a gyűrűt amit tőlem kapott és ismét magához húzott majd megcsókolt.

Hogy együtt maradunk-e? Azt hiszem igen, sőt biztos vagyok benne mivel nekem úgysem tud ellen állni, de az már egy másik történet lesz ami szerintem még egy könyvben is ki fog jönni ha így folytassuk…

33

Hello mindenkiii :D tegnapi részhez csak 4 komit kaptam :/ kösziiii nagyon jól esett :S már csak 1 rész van hátra amit a holnapi nap folyamán fel is teszek és aztán az egész oldalt átalakítom és szombaton már fel is kerül a vadonatúj törim első része xD

El sem hiszem, hogy már csak egy hét van hátra a szünetből és megint suli. Annyira megszoktam már, hogy minden percben Liammel vagy sőt még a koncertekre is elkísérhettem. Ha elkezdődik a suli szinte csak hétvégén fogom látni. Hisz én délutánig ott vagyok Ő meg akkor megy koncertekre.

Szemétség. Apa simán el tudná intézni, hogy magántanuló legyek. Apropó iskola. Senkinek nem beszéltem arról, hogy megnyertem azt a bizonyos ösztöndíjat. Ugyan úgy otthagytam az asztalom és még csak rá sem bírok nézni. Örülnöm kéne neki, hogy megnyertem, de nem megy. Olyan nehezen szereztem meg Liamet  most meg képes lennék itt hagyni egy iskola miatt. Az nem én vagyok. Nekem Londonban van az életem.

Egy hét ami azt jelenti ki kell használnom ezt a maradék időt. És én azt is teszem. Minden egyes pillanatban vele vagyok. Mindegy, hogy mit csinálunk csak együtt legyünk.

Szeptembertől annyi minden fog változni. Világkörüli turnéra mennek én pedig nem mehet velük. El sem tudom képzelni mi lesz velem nélküle.

Bezzeg Wen Louisal mehet mivel neki már nem kell suliba járnia. Csak én és Lana maradunk itthon. Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni három hónapot Liam nélkül. Maga lesz a pokol arra gondolni, hogy nap mint nap több ezer sikítozó lány veszi körül én pedig nem leszek ott mellette, hogy megvédjem. Mi van akkor ha valamelyik elcsavarja a fejét? Oké tudom ilyenre még csak rá gondolnom se szabadna, de akkor is. Hisz ki ne akarna járni a szívdöglesztő Liam Paynel járni? Nincs olyan hülye a világon. Sőt az csak ront a helyzeten, hogy tudják barátnője van. Elég sok beszólást kaptam már és sokan még a világból is képesek lennének kiátkozni csak azért mert elvettem tőlük kedvenceiket.

○○○

Pénteken este úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni a városba. Mind ketten szerettük ezt csinálni pedig szinte minden egyes utcában valaki megállított és fényképezkedni akart. Néha az agyamra ment, de amúgy elég jól viseltem. Liammel való járás ezzel jár, sajnos. Mondjuk azokat a csajokat utálom a legjobban akik a szeme előtt vallanak neki szerelmet pedig én ott állok mellette és azt is tudják ki vagyok. Attól pedig a falra mászok mikor azt mondják, hogy ők lesznek a jövőbeli Mrs.Paynek . Na perszeee, csak szeretnék.

Most is ugyan így volt. Már vagy tíz aláírást osztott mikor befordultunk egy ismerős utcába. Pontosabban oda ahol a deszka pálya volt. Valamiért késztetést éreztem arra, hogy bemenjek és mennyek néhány kört. Pedig az emlékek még mindig a fejemben voltak. De kit érdekel? Hisz nem Jay miatt jöttem ide sőt véletlenül vagyunk itt. Amúgy sem láttam már azóta. Lehet visszament Spanyolországba a szünetre. Vagyis remélem. Lilyt sem láttam azóta, de jobb is mert Őt komolyan képes lennék megtépni.

- Szeretsz deszkázni?- fordultam Liam felé és kérdően ránéztem majd megálltunk a kapu előtt ahol hangok szűrődtek ki. 

- Hm tudni tudok, szóval ha akarsz bemehetünk- válaszolta egyhangúan én pedig karon ragadtam és behúztam. Jó érzés volt miközben láttam, hogy mások épp ugratnak vagy csak simán gurulnak.

Kölcsönöztünk két deszkát majd indultunk a pályára. Liammel sokkal jobban élveztem mint annak idején Jayel. Egyikünk sem volt profi szóval mikor elestünk kinevettük egymást. Soha nem mondta a szemembe, hogy béna vagyok pedig Ő sokkal jobb volt mint én. Meglepetésemre még a lépcsőn is tudott ugratni.

- Honnan tudsz így deszkázni?- néztem rá csodálkozva mikor leültünk a betonra, hogy kipihenjük magunkat.

- Tudod fél évet Brooklynaban éltem Mayával- világosított fel én pedig csak bólogattam- Az ottani gyerekeknek pedig a deszkázás olyan fontos mint az élet. Ha be akartam illeszkedni meg kellett tanulnom- fejezte be én pedig már mindent értettem. Amerikában menő sport volt, de Liamból akkor sem néztem volna ki. Azt hittem gyűlöl mindenfajta sportot és csak edzőterembe is azért jár mert muszáj a koncertek miatt, hogy egészséges maradjon.

Épp felálltunk, hogy tovább folytassuk mikor valakinek véletlenül neki mentem és ha Liam nem kap el a földön végeztem volna.

- Uh sajnálom- mikor visszanyertem az egyensúlyom bocsánatkérően fordultam felé, de akkor pillantottam meg vörös haját- Lily?

- Emma?- Lily kis híján újra elesett mikor a szemembe nézett. Nagy szemeket meresztett rám szemei pedig megakadtak azon, hogy Liam a kezemet fogja. Nem számítottam rá, hogy találkozni fogok vele azok után. De most is épp olyan utálatos képe volt mint akkor este. Még mindig nem bánta meg, hogy a szemembe hazudott. Őszintén szólva amúgy már nem érdekel. Ilyen barátnőre nekem nincs szükségem- Látom minden rendben- törte meg a csendet.

- Igen minden rendben- válaszoltam fagyosan- És mond csak, hogy vagytok Jayel? Remélem jó volt rajtam nevetni- akaratom ellenére is dühös lettem és ezt Liam is észrevette mivel erősebben szorította a kezem.

- Jaj Emma te is tudod jól, hogy nem szeretted- szólt közbe nyugodtan – Meg amúgy is, nézd meg milyen boldog vagy Liammel- tette még hozzá az én szemei pedig összeszűkültek.

- Hülyének néztetek. A szemembe hazudtál pedig a barátnőmként tekintettem rád- sziszegtem a fogaim között és minden erőmre szükségem volt, hogy ne ugorjak neki.

- Nem tehetek róla, hogy belé szerettem- tárta szét a kezét- Meg amúgy Ő sem ellenkezett- vont vállat én pedig csak kifújtam a levegőt.

- Perszeee- nevettem fel gúnyosan- Ki tudja mit csináltál csak, hogy vehesd el tőlem.

- Úgy látom veled nem lehet beszélni- kész itt volt végem. Kirántottam a kezem Liaméból és ráugrottam, de Ő gyorsabb volt nálam és elugrott előttem- Tudod mit ? Ha ennyire nagy szád van akkor versenyezzünk- mondta én pedig meghökkentem. Simán porig alázom azt a vörös haját.

- Oké- egyeztem bele és már meg is fogtam a deszkám, de Liam elém állt.

- Figyel szerintem ez nem jó ötlet- csóválta meg a fejét aggódóan- Nézz csak rá milyen elvetemült képe van- bökött Lily felé aki már fel volt készülve és küldött felém egy gonosz mosolyt.

- Tudod, hogy szeretlek de ezt most akkor sem tudom annyiban hagyni- néztem rá megnyugtatóan majd egy puszit leheltem az ajkára és már mentem is Lily felé.

- Csak nem szerencse puszit kaptál?- nézett rám olyan nyálas hangnemben amitől engem még a hideg is kirázott.

Igazat megvallva nem sokat versenyeztem még. Szóval nem is vártam magamtól sokat. Lily sokkal jobb volt nálam.

Csak azt reméltem, hogy nem fogok seggest dobni. Pedig a végén mekkorát taknyoltam. Elég ciki lehetett mivel még a cipőm is leröpült Lily pedig diadalittasan ment a haverjaival el. Megint kellett hallanom azt a hülye nevetését.

- Akarod, hogy őszinte legyek?- hozta vissza Liam a cipőm és leguggolt mellém. Remek még az Ő kioktatását is végig hallgathatom.

- Tessék mond csak ki, hogy te megmondtad- forgattam meg a szemem és fel akartam állni mikor rájöttem arra, hogy kibicsaklott a bokám így megint a földön kötöttem ki- Ajajj- néztem rá félve Liamra aki elfehéredett.

- Mond, hogy nem tört el a bokád- nézett rám könyörgően én pedig bájosan rámosolyogtam.

- Nem hiszem. Szerintem csak kificamodott- mondtam aranyosan Ő pedig csak a hajába túrt. Szegény én miattam már egyszer kifut a világból. De nem tehet róla, hogy a baj mindig engem talál meg.

Halványan rámosolygott majd a karjaiba vett és egyenesen elgyalogolt velem az autójáig majd mikor mind ketten beültünk elhúzta elindította a motort, de nem haza mentünk hanem az Ő villájukba.

- Miért hoztál ide?- néztem rá kérdően mikor megálltunk.

- Ric szó szerint levenné a fejem amiért megint történt veled valami- magyarázta amiben sajnos igaza volt. Apa miattam fog megőrülni amit nem akarok- Szóval úgy döntöttem az éjjel nálam maradsz és ha minden jó a lábadnak reggelre jónak kell lennie- válaszolta majd kiszállt az autóból és elindult felém.

- De mi van a srácokkal?- néztem rá miközben Ő újra az ölébe vett. Eddig még egyszer sem aludtam a villájukba. Szóval elég fura volt a helyzet- Úgy értem nem fogja Őket zavarni, hogy itt vagyok ?

- Semmi közük nincs hozzá- válaszolta majd kinyitotta a szobája ajtaját- Meg amúgy sincs otthona ma egyikőjük sem- tette még hozzá majd lefektette az ágyára. Őszintén megmondva elég fura helyzet volt.

Ahogy az ágyra fektetett le akart rólam mászni, de én nem engedtem. Olyan fura érzés fogott el. Nem volt más vágyam csak az, hogy minél közelebb tudjam magamhoz. Vágytam rá, de úgy ahogy eddig még senkire. Arca már tiszta közel volt hozzám én pedig szenvedélyesen megcsókoltam majd a nyakát kezdtem el Ő pedig hangosan sóhajtott végül pedig újra felemelte a fejét és mosolyogva rám nézett. Szólásra nyitotta a száját, de én újból magamhoz húztam és újra megcsókoltam.

Több sem kellett neki egyik kezével a combomat simogatta másikkal pedig a hasamat majd levándorolt a nyakamra és beléharapott amitől én felszisszentem. Magam se tudom, hogy volt rá bátorságom de levetettem a pólóját majd Ő is az enyémet közben pedig csókolóztunk, de ez most sokkal szenvedélyesebb volt talán ezért is mélyesztettem bele körmeit a hátába.

- Biztos vagy benne?- húzódott el tőlem és csillogó tekintettem rám nézett én pedig csak mosolyogtam.

- Soha semmiben nem voltam ennyire biztos- válaszoltam Ő pedig csak mosolyogott. Igen helyes amit mondtam. Liamot szeretem és mindig is így akartam ezt az egészet. Tökéletes volt minden. Szerettem őt tiszta szívemből tudom, hogy soha nem fogom megbánni. Egyszer úgyis el kellett jönnie ennek a pillanatnak. Előtte még csak szégyellenem sem kellett magam. Minden úgy csinált, hogy ne fájjon annyira de élvezetes volt.

Azt hiszem túlvagyok életem legszebb estéjén…

32

Sziasztok ! Nagy nap a mai mivel a mi kis drága főszereplőnk ma 19 éves. Boldog Szülinapot Liam Payne :D ez miatt totál fel vagyok pörögve. Egyébként mikor elkezdtem írni a törit úgy terveztem, hogy ezen a napon fogom befejezni a törit...de nem így lett :) Na mind1 komikat és már csak 2 rész :/

Wen a srácok körében nagyon érdekessé vált. Akár hova ment a házban Louis és Zayn úgy követték mint két kiskutya. Amúgy komolyan olyanok volt mint két kiskutya mivel, hogyha közelebbről megnéztem őket még a nyáluk és csorgott. Ha nem ismerném félteném Őket, hisz nem normális amit csinálnak. Pedig még csak néhány órája ismerik Went aki állandóan nevet rajtuk és viselkedésiken.

Szerencsére késő este aztán Wen elvonult a szobájába lefeküdni a nagyi pedig kiosztotta a nekünk való szobát. Én és Lana anya régi szobáját kaptuk meg , míg a három srácnak csak az ebédlőbe maradt hely. Ami nagy veszekedést hozott magával.

Ugyanis az ebédlőben egy kanapé volt ahol csak egy személy alhatott a másik kettőnek viszont a padló jutott. Gondolhatjátok, hogy mind a kanapén akart aludni és nem tudták eldönteti melyikkőjük legyen az.

- Én vagyok a bandában a legidősebb, szóval a fájós hátamnak kijár a puha kanapé- húzta fel az orrát nagyképűen Louis és leült majd keresztbe tette a lábát. Úgy nézett ki nem nagyon van kedve felállni onnan. Sőt nem is akart. Halkan kuncogtam rajta. Még, hogy neki fájós háta. 20 évesen nem hiszem, hogy fáj neki és még alá is tudom bizonyítani mivel a koncerteken állandóan ugrál.

- Kit érdekel- vont vállat Zayn és leült Lou mellé- Nekem kijár a szépítő alvás amit a padlótól nem kapok meg- nézett rá a kissé poros padlóra szörnyülködve majd elhúzta a száját. Lou csak a szemét forgatta.  Majd mind a ketten elkezdtek veszekedni, végül pedig Liam mint vezér elkiáltotta magát.

- Az én barátnőm nagyanyjának a háza szóval én fogok a kanapén aludni- szólt rájuk mire azok ketten gyilkosan ránéztek. Ezzel az egy mondatával megnyerte a csatát és Ő ezt nagyon jól tudta. Igaza volt mivel tényleg neki volt a legtöbb joga ahhoz, hogy a kanapén aludjon. Szívem szerint szóltam volna neki, hogy jöjjön fel velem a szobába és akkor alhat mindenki nyugodtan, de a nagyi nem nagyon nézné jó szemmel szóval hamar ejtettem az ötlete.

Mielőtt újabb veszekedés robbant volna ki csendben kimentem a szobából és felmentem a miénkbe.

Mikor beléptem Lana a kicsomagolással volt elfoglalva. Mosolyogva néztem közbe majd leültem a kényelmes ágyamra. Itt mindig ugyan úgy néz ki minden mivel a nagyi ezt a szobát csak takarítsa és soha nem rendezi át.

- Szerinted melyikkőjük fog először célba érni?- nézett fel rám Lana miközben bezárta az utazóládáját. Fogalmam sincs, hogy miről beszél mivel elég érthetetlen kérdést adott- Zayn vagy Louis?- na így már jóval értelmesebb. Várjunk csak mit érdekel ez engem. Egyáltalán hol fognak célba érni?

- Őh nem értelek Lana- csóváltam meg a fejem majd leültem mellé, hogy világosítson fel mert így nem tudok neki segíteni. Nagy a gyanúm, hogy valami baja van. Valami olyan történt amit nem tud elmondani, vagy pedig nem mer.

- Jaj Emma nem kell hazudnom. Wen elvette az eszüket- fújtatott mint egy macska én pedig csak nagy szemekkel néztem. Húha ez azért kemény. Lana féltékeny az unokatesómra.

- Te féltékeny vagy az unokatesómra az miatt mert az a két majom csorgatja utána a nyálukat?- kezdtem el nevetni, de mikor észrevettem, hogy nem nevet velem rögtön abbahagytam. Ami egyet jelentett, komolyan féltékeny rá. De hát miért, hisz eddig is ismerte a srácokat és mindig sok lány vette Őket körbe- Mi történt veled Lana?- néztem rá gyanakodva Ő pedig elkezdte a kezét tördelni.

- Velem? Semmi…tökéletesen érzem magam- aha persze. Hazudik a szemembe az én szemembe aki a legjobb barátnője vagyok .

- Látom- motyogtam az orrom alatt, de még mindig nem nézett rám- Tudod jól, hogy nekem felesleges hazudnod mivel úgyis rájövök- tettem hozzá szemrehányóan Ő pedig nagy meglepetésemre a vállamra borult és sírva fakadt.

Lana sír? Oké ilyen már nagyon régen történt, sőt már alig emlékszek, hogy amióta ismerjük egymást hányszor sírt.

- Igazat megvallva nem Aaron ötlete volt, hogy szakítsunk- ismerte be én pedig csak felhúztam a szemöldököm. Szóval már máskor is hazudott és már régóta bántja valami- Én javasoltam neki mivel…- hirtelen nyitódott az ajtó és megjelent a jókedvű Liam. De mikor észrevette a jelenetet elkomorult.

- Ha nem jókor jöttem vissza jövök később- nézett ránk sajnálkozva, ám Lana rögtön felpattant és megtörölte a szemét és megcsóválta a fejét.

- Nem nyugodtan maradj én úgyis megyek zuhanyozni- örülök Liamnek, de nem tudott volna egy perccel később jönni. Lana már épp azon volt, hogy elmondja mi a baja.

Csalódottan ránéztem Lanára aki mosolyogva elviharzott mellettünk és becsukta maga után az ajtót. Sajnáltam viszont nem sokáig mivel közelebb jött Liam és boldogan megölelt.

- Most haragszom rád- húzódott el és komolyan rám nézett. Haragszik rám, de hát miért hisz nem csináltam semmit. Úgy látszik észrevette meglepett arcomat mert elmosolyodott- Nem adtál jó éjt puszit- nézett rám én pedig játékosan vállba ütöttem.

- Hülye- nevettem el magam majd magamhoz húztam és megcsókoltam. Ha már egyszer úgyis ez volt a kívánsága akkor ezt szívesen teljesítem.

○○○

Ha valaki jól szórakozik akkor az idő csak úgy repül. Én most ugyan ezt érzem. Mindig is imádtam Texasban lenni, de ez most akkor is más volt. Mindenki élvezett itt lenni még a mániás Zayn is aki nagy meglepetésemre nagyon el volt Lanával. Sőt sokszor már túl jól. Órákra eltűntek majd vigyorogva jöttek vissza és újságolták, hogy mit csináltak.

Ha engem kérdeztek már kezdek rájönni, hogy mi baja volt Lanának Wennel. Azt hitte Wen elveszi tőle Zayn. Igen merem garantálni, hogy barátnőmnek megtetszett a fekete hajú rosszfiú.

Viszont Wen is beadta a derekát Lounak. Örömmel vitte el a srácot biciklizni fel a hegyekbe. Wen soha nem tudta elrejteni az érzéseit ezért könnyen észrevettem, hogy nagyon bejön neki a répaimádó srác. Azonban féltettem is mivel Lou még teljesen ki sem heverte Eleanorral való szakítását meg aztán azt is figyelembe kell venni, hogy Wen Minnesotában lakik ami elég messze van Londontól. Én azért szurkolok nekik.

○○○

Az utolsó héten nagy nehezen rá tudtam szedni Liamot, hogy jöjjön el velem lovagolni. Eleinte nagyon tiltakozott, de végül nem tudott ellenállni nekem.

Így most az istálló előtt állunk és farkasszemet néz az egyik fekete lóval.

- Most komolyan azt akarod, hogy üljek fel rá?- nézett rám aggódva én pedig csak boldogan mosolyogtam és megsimogattam az állat fejét majd kinyitottam az ajtót, hogy tudjon kijönni.

- Gyerünk simogasd meg, hogy ne féljen tőled- magyaráztam addig én felálltam az én gyönyörű Monámra, Liam nagy szemeket meresztett ahogy olyan tökéletesen elhelyezkedtem rajta- Hidd el ha ennyi félsz lemaradsz az igaz kalandról- tettem még hozzá Ő pedig újra vissza fordult a ló felé.

Úgy látszik nagyon koncentrált mert egy hirtelen pillanatba ráugrott, de a ló megijed és elfutott előle Liam pedig ijedten nézte a földről és még moccanni sem mert. Én szerintem még jobban megijedtem mint a ló mivel elég félelmetes volt ahogy leesett róla.

- Liam jól vagy?- ugrottam le a lovamról és már le is térdeltem elé és aggódva néztem- Nagyon sajnálom. Soha nem szokta ezt csinálni. Istenem most nagyon szarul érzem magam- komolyan nagyon rossz érzés volt. Ha nem erőszakoskodok akkor most nem lenne ez.

- Hé Emmus nem történt semmi- bizonygatta majd küldött felém egy nyugtató pillantást amitől egy kicsit jobban éreztem magam.

- Haragszol rám?- kérdeztem félve és lesütöttem a szemem.

- Rád? Soha- emelte fel lágyan a fejem és egy lágy csókot nyomott az ajkaimra- Csak inkább veled szeretnék legközelebb lovon ülni- tette hozzá mosolyogva én pedig jó szorosan megöleltem.

Így aztán felült mögém és úgy lovagoltunk ki a hegyekhez ketten. De még így is élvezte szóval jó volt.

Végül találtunk egy kis patakot és oda ültünk le. Olyan jó érzés volt vele lenni kettesben. Nem volt körülöttünk semmi csak a madarak és a patak ami lassan folyt.

- Mondtam már neked, hogy mennyire imádlak?- kérdeztem meg Ő pedig csak szélesen elhúzta a száját.

- Még nem elégszer- vigyorogott majd fölém tornyosult és megcsókolt. Én vagyok a világon a legszerencsésebb  lány. Hisz mindent megkaptam az élettől amit akartam.

Több szó aztán nem nagyon esett köztünk. Csak ültünk és öleltük egymást.

Még egy kicsit így voltunk aztán elindultunk vissza, ám a távolból meghallottuk Zaynék hangját. Leszálltunk a lóról és megláttuk ahogy Zayn, Lana , Lou és Wen a folyónál fürdenek.

De nem ez volt a legjobb rész, hanem az, hogy Zayn és Lana a lábukat a vízbe lógatták közben pedig csókolóztak.

Zayn és Lana csókolóztak. Oké én megmondtam, hogy valami van kettőjük között.

Wenen és Lou pedig meg sem lepődtem mikor a szájuk mosolyogva összeért.

Örültem mindkettőjüknek sőt már számítottam is rájuk.

Velem ellentétben Liamot meglepetten érte a dolog. Gondolkodás nélkül elindult feléjük szegények pedig azt sem tudták hol vannak.

- Mit kerestek ti itt?- nézett ránk csodálkozva Lana majd egy kissé elpirult.

- Mikor akartatok beavatni minket?- nézett rájuk Liam és figyelembe se vette az előző kérdést.

- Azt hittük eléggé nyilvánvaló - vont vállat nyugodtan Zayn majd mosolyogva visszafordult Lana felé.

Én boldogan rájuk néztem majd elhúztam Liamot. Nem tudom mit kell ennyire túl reagálni. Hisz Ő sem mondta el rögtön mikor összejöttünk.

○○○

Fájó szívvel vettem búcsút a nagyitól akinek megígértem, hogy Liammal mostantól gyakrabban meg fogjuk látogatni. Viszont Wen is velünk jött mivel Lou rászedte, hogy maradjon vele Londonba. Sok mindenre képes a szerelem mi.

Mikor megérkeztünk apa kijött elém mivel már annyira hiányoztam neki. A többiek pedig mentek vissza a villába mivel este koncertjük volt sajnos.

Egész úton apának a nagyiról beszéltem majd mikor felértem a szobámba egy különös levél fogadott.

Lassan nyitottam ki majd elkezdtem olvasni.

Felvettek a New York-i művészeti középiskolába szeptembertől kezdhetem ott a tanulmányaimat.

Erről az egészről már teljesen elfeledkeztem. Unottan dobtam az asztalomra mivel eszem ágában sem volt elmenni. Akkor csak azért adtam be a jelentkezésemet mert mérgeses voltam a világra, viszont most már minden tökéletes. Liamot pedig semmi pénzért nem hagynám itt…

31

És íme itt a friss rész. És van egy új szereplő is :D remélem elnyeri a tetszéseteket xD már csak 3 rész. Amúgy már elkezdtem írni az új törit :))) Komikaaat :P

Mikor aztán beléptünk a házba mindenkinek jobb kedve lett és megnyugodtak. Hát igen ez a ház már csak ilyen. Mivel mikor az előszobába érsz már onnan lehet érezni a konyha felől érkező csodás illatokat.

Ez most is így volt. Amint belépett a kis csapat egyesével dobtuk le a cuccainkat a földre és mentünk az illatok után végül pedig mint akik már ezer éve nem ettek letelepedtünk a szűk kis konyhába.

Alapjába véve az egész ház nagyon kicsi volt. Sokszor gondolkoztam már el rajta, hogy fértek el benne négyen. De aztán rájöttem, hogy a jó dolgokhoz nem kell nagy hely. Sokkal jobban szerettem itt lakni mint a villában. Ami pedig a legjobb volt, hogy akár hányszor itt voltam mindig anya gyerekkori ágyában alhattam. Igen, nagyi miután anya meghalt úgy hagyta az egész szobát. Így olyan volt mintha anya még mindig velem volna.

De vissza térve az elejére. Mikor elhelyezkedtünk az asztalnál szinte mindannyinknak csorogott a nyála. És ez csak még rosszabb lett mert az egész helység tele volt a friss sütik illatával.

- Jézus márja kedveskeim- nézett ránk szörnyülködve miközben elénk rakott egy pohár tejet és már fordult a sütő felé, hogy kivegye a sütiket- Mikor ettetek ti utoljára?

- A gépen, ne tudja meg milyen szörnyű kaja volt ott- borzongott meg Lou a nagyi pedig csak halkan felkuncogott.

- Ne félj fiacskám nálam Te nem fogsz éhezni- és akkor elénk rakott mindenféle gusztusos süteményt. Én megszokottan néztem, de a többiek hatalmas szemeket meresztettek a halom édességre. Megnyálazták a szájukat majd rájuk vetették magukat. Még a mániás Lana is aki mindig vigyáz az alakjára egyszerre két palacsintát tett maga elé és még tejszínhabot is tett rá.

Én azonban csalódottan néztem az asztal közepére mivel hiányzott róla a muffinom. Kizárt dolog, hogy elfelejtette volna- Ne, hogy azt hidd, hogy rólad elfeledkeztem- kacsintott rám és bujkáló mosollyal a szekrény felé ment- Ki szereti még a muffint?- nézett körül a társaságon és meglepetésemre Liam keze rögtön a magasba szökkent. Meglepetten fordítottam felé a fejem ő pedig csak aranyosan mosolygott. Ezt eddig miért nem tudtam, hogy ugyan az a kedvenc sütink is?- És mivel kéritek?- igen ez a kedvenc pillanatom.

- Eper dzsemmel- egyszerre mondtuk Liammal majd nagy szemekkel csodálkozva egymásra néztünk. Az lehetetlen, azt hittem, hogy a világon csak én eszem így. Oké tessék kinevetni, de komolyan azzal szeretem pedig tudom, hogy a valódi muffin csokis. Nem érdekel, én nekem akkor is így a valódi. Ráadásul most még jobban ízlik mivel Liam is pont így szereti.

Asszem ideje lesz vele komolyan elbeszélgetnem. Azért az már nem jó, hogy ennyi mindent nem tudok róla. Tudom az én hibám mivel csak rá kellene keresnem a neten.

- Undorító- húzta el gusztustalanul a száját Lana miközben én és Liam elkezdtük majszolni a muffint.

- Látod Emma és még mertelek csúfolni, hogy mániás vagy- ült le közénk a nagyi is és boldogan nézte ahogy vendégei eszik a készítményei. Úgy látszik nagyon meg volt magával elégedve. Aztán több szó nem is esett köztünk amíg mindenki jól nem lakott.

- Bánhatja Niall, hogy mit hagyott ki- dőlt hátra jóllakottan Zayn és úgy gondolt a Szöszire.

- Niall?- nézett rá kérdően a nagyi én pedig most jöttem rá, hogy mennyi mindenről nem tud még. Először is nem tudja azt, hogy most akik a házában vannak azok a világ legfelkapottabb bandájának a tagjai. Bele értve a pasimat is aki még mindig itt majszol mellettem és már a harmadik pohár tejet issza közben pedig fülig vigyor. Életemben nem láttam még ennyit enni. Van egy olyan érzésem, hogy soha nem volt még a nagyiánál. Mivel apának a szülei még jóval a születésem előtt meghaltak szóval szerintem Liam sem ismerte. Maya szüleiről pedig nem tudok semmit.

Neki ez most egy új helyzet volt, de szerintem nagyon élvezte.

- Oh igen. Nem tudom, hogy hogyan vagy a tehetségkutató műsorokkal- kezdtem bele a mesélésbe. Szerintem így a legjobb ha ezt mondom. Mivel elég sok idős ember ül a TV előtt és nézi a tehetségkutatókat. Lehet, hogy pont a nagyi is nézte csak nem ismeri fel őket- Képzeld Ők benne voltak most pedig a világ egyik leghíresebb bandája a One Direction- fejeztem be a nagyi pedig úgy nézett rám mint aki nem tudja eldönteni honnan szabadultam. Ezek szerintem mégsem nézte az X-Factort.

- Ez azért egy kicsit túlzás- szerénykedett Lou- Nem is vagyunk annyira híresek.

- Á dehogy. Csak szinte minden rádióban a zenétek szól és az összes csatornán a videoklipetek megy- szólt közbe Lana nyersen. Nem szereti ha valaki ilyenben szerénykedik. Ráadásul ne Lou akit szinte mindenhol felismernek az utcán.

- Jaj dehogy van nekem időm TV-t nézni- legyintett egyet hanyagul nagyi. Valahogy számítottam erre a válaszra. Mindig is örökmozgó volt, soha nem tudott a fenekén maradni. Mindegy, hogy mit csinált csak az volt a lényeg, hogy csináljon- De biztosan nagyon tehetségesek vagytok- tette még hozzá mosolyogni a három srácnak pedig jól esett a dicséret úgy, hogy még csak nem is hallotta őket énekelni- Akkor Emma ott ismerkedtél meg Liammal?- gondoltam, hogy nagyit ez izgatja igazán. Hisz kis unokája életében először egy fiúval jött hozzá.

Lopva ránéztem Liamra aki a poharát forgatta az asztalon csak, hogy ne kelljen felnéznie. Remek most, hogy mondjam el neki az egész sztorit úgy, hogy kihagyjam belőle azt, hogy Ő Ric örökbefogadott fia. Viszont hazudni sem akartam, de Liamot sem akartam szomorúvá tenni.

- Igazat megvallva elég hosszú történet- vakartam meg a homlokom és meglepetésemre Liam megszólalt helyettem.

- Vakációzni mentem az apámhoz Richez- vette át a szót a nagyi pedig a szívéhez kapott.

- Te vagy Ric előző házasságából a gyereke- alig akart hinni a fülének. Nagy levegőt vett és úgy nézte a vele szembe ülő srácot- Maya Payne hát persze. Még az esküvőre is elhozott téged. Azt hitte, hogy majd akkor apád meggondolja magát és újra vissza megy hozzá. Istenem mekkorát tévedett- szemei összeszűkültek én pedig nagy szemeket meresztettem rá.

- Őszintén szólva nem az anyám úgy ahogy Ric sem az apám- életemben először most hallottam Liamot erről beszélni. Mióta megtudta nem hoztam szóba neki és nem is fogom. Örültem, hogy végre kibékültünk mivel így is eleget szenvedtünk mindketten ez miatt- Csecsemőkoromban örökbe fogadtak- tette hozzá szokatlan nyugodtsággal. Ránéztem a nagyira aki közömbös arcot vágott. Semmi jelét nem mutatta, hogy meglepte volna amit az imént hallott.

- Mikor May megismerkedett Ricel rögtön belé szeretett pedig tudta nagyon jól, hogy házas. Könyörögtünk neki, hogy ne vállalja el azt az állást, de a szerelem teljesen elvette az eszét. Titkon reménykedett benne, hogy valaha majd elvállnak mivel Ric minden egyes nap panaszkodott neki, hogy Maya állandóan veszekszik vele és ha nem lenne a fia akkor már rég otthagyta volna- nagyi megállt levegőt venni és pedig csak hallgattam. Soha nem beszélt még arról, hogyan ismerkedtek meg a szüleim és mindig boldogan hallgatom amikor anyáról beszél. Mivel a világon Ő tud róla a legtöbbet- Aztán persze végül Ric besokallt és kiadta Maya útját és megkérte May kezét. Már minden el volt intézve csak az nem, hogy kinél marad a gyerek. Ric azt akarta, hogy maradjon nála de pont akkor derült ki, hogy May terhes, így végül Mayánal maradt. Eleinte nem akart belemenni, de a bíróság hozzá ítélte így a törvények ellen nem tudott mit tenni- fejezte be a mondókát és hátra dőlt a székében. Vajon miért nem akarta a fiát? Mert tudta, hogy nem a saját gyereke.

Szegény Liam milyen lehet neki most ezt így végig hallgatnia. Felé fordultam és megszorítottam a kezét barátságosan. Nehogy egy ilyen milyen szomorú legyen megint.

- Maga elég sok mindent tud Mayáról- szólalt meg csendesen Liam.

- Elég sok mindent megéltem én már- húzta ki magát, de arcáról a szomorúság tükröződött- Azok voltak a legszomorúbb éveim. Meghalt a lányom majd rá fél évire a férjem is- ne csak anyáról ne kezdjen el nekem beszélni mert semmi kedvem megint sírni- De ez most nem ide tartozik. Gyerünk beszéljetek magatokról- csapta össze a kezét és már el is felejtette amit az előtt beszélt. Szerencsére.

Így aztán végül mindenki kifaggatott, hogy mit csinálunk Londonba. Hosszú órákig csak beszélgettünk majd egyszer csak nyitódott az ajtó és egy szőke hajú lány jelent meg

Arca ki volt pirosodva és ez által a kék szemei még jobban csillogtak. Magasabb volt nálam viszont arcilag eléggé hasonlított rám. Nem csoda, hisz rokonok vagyunk. Sőt egyben a barátnőm is.

- Ezt nem hiszem el- csillantak fel szemei mikor megpillantott és elkezdtünk visítozni mint az őrültek majd egymás nyakába ugortunk és ugráltunk. Ezer éve nem láttam pedig régebben szinte minden nyarat együtt töltöttünk itt. Mindig is olyan volt nekem mint a nővérem. Igazából csak az unokatestvérem, de nagyon szeretem. Mennyi hülyeséget leműveltünk mi már itt ketten.

Nagy nehezen abbahagytuk a sikítozást majd félre álltam. Hirtelen meg is feledkeztem a srácokról akik mind felálltak és tátott szájjal bámulták a jövevényt. Csak Lana ült még mindig a helyén és nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon.

- Én most hirtelen kettőt látok Emmából, vagy van egy ikertestvéred akit eltitkoltál?- Lou tátott szájjal bámulta unokatestvérem és egyszer rám egyszer pedig rá nézett. Zayn álla is a padlón volt csak Liam kuncogott az orra alatt. Szerintem sejtette, hogy valami közünk van egymáshoz.

- Srácok Ő itt az unokatesóm- mutattam be a mellettem álló lányt aki csak bájosan nevetett.

- Sziasztok én Wendy Morrison vagyok, de szólítsatok csak Wen-nek- integetett majd a srácok felé nyújtotta a kezét.

- Helló baba én Louis Tomlinson vagyok de nyugodtan szólíts csak Lounak vagy Lou Tommo Tomlinsonak vagy akár szőke kék szemű istennek- Wen a szája elé tette a kezét, hogy ne röhögje pofon a nyomuló srácot. Ezt nem hiszem el, ugyan ezt csinálta nálam is.

- Azt hiszitek nem tudom kik vagytok?- húzta fel a szemöldökét Wen és úgy nézett a srácokra- Lehet Minnesotában élek, de a hírek oda is eljutnak- már el is feledkeztem róla, hogy oda költöztek pedig Los Angelesben éltek csak utána az apját felvették hoki edzőnek az egyik ottani suliba. Mondjuk gondoltam, hogy tudja kik Ők. Hisz 19 éves és imád bulizni,

- Oh akkor az én nevemre már nem is vagy kíváncsi- Zayn úgy tett mintha mérges lenne a lányra, de igazából nem volt az csak az agyát húzta.

- Tudom, hogy te vagy a híres-neves Zayn Malik- válaszolta Wen, Zayn pedig büszkén kihúzta magát, majd szeme Liamra vándoroltak- Ahogy azt is tudom, hogy te vagy az én drága unokatesóm pasija- szögezte neki majd mind ketten elvörösödtünk.

- Ehm igen- mondta zavartan Liam és a hajába túrt, majd kezet nyújtott az unokatesómnak.

- Igazán felhívhattál volna és elmondhattad volna- mondta szemrehányóan én pedig lesütöttem a szeme- Majdnem leestem a székről mikor az újságban megláttam a képed- igazából nem volt lelkiismeret furdalásom. El is feledkeztem róla mivel annyira lefoglalt Liam.

- Bocsi- mondtam sajnálkozva Liam pedig magához húzott és egy puszit nyomott az arcomra- Amúgy mit keresel itt.

- Megbuktam matekból a szüleim pedig ide küldtek, hogy szellőztessem ki a fejem- vont vállat unottan majd ledobta megát egy székre- Csak az a gond, hogy arra nem gondoltak, hogy én imádok a nagyinál- kuncogott fel győzedelmesen.

- Esküszöm Ő Emma kettő- Lou még mindig nem hitte el amit lát mivel csak a fejét csóválta miközben Went nézte ahogyan a lábait az asztalra rakta. Hát igen Wen magasról tett az illemre. Nagyszájú volt, imádta a rockot és a pörgős életet.

- Haver áldom az eszem, hogy eljöttünk- kontrázott Zayn is Lana pedig csak undorodva nézte a két srácot. Olyan fura mióta Wen megjelent. Fogalmam sincs, hogy mi baja lehet vele, hisz semmit nem ártott neki.

- Ugye tudod, hogy nagy örömöt szereztél nekik- súgta Liam a fülemben miközben mindenki Wennel volt elfoglalva- De nekem szerezted a legnagyobb örömöt- mosolyogott bele majd maga felé fordított és megcsókolt. Igazából nem tudtam mire mondta, de jó volt hallani…

30

Hellóóó ! Remélem a tegnap bejegyzésemen senki nem sértődött meg *.*...viszont nagy meglepetésemre 9 komi összejött...inkább már nem is töröm rajta az eszem, hogy-hogy lehet. Pedig én tényleg nem akartalak fenyegetni vagy ilyesmi o.O Ez a rész hát...olyan unalmas lett, de azért remélem meglesznek a komik :D

Végre valahára aztán elérkezett az indulás napja. Igazság szerint még soha nem voltam ennyire boldog, hogy mehetek a nagyihoz. Általában csak unott képet vágtam és alig vártam, hogy vissza jöhessek Londonba mivel Texasban a nagyin kívül nem volt senkim. De megérte az a néhány hét mivel annyi muffint ehettem amennyit csak akartam. Sőt sokszor már azt hittük muffinmérgezésben fogok meghalni. Ezért megérte oda menni meg a farm miatt ami tele volt lovakkal meg más állatokkal amit itt nem látok.

Azonban most izgatott voltam és alig vártam, hogy végre felüljünk a gépre ami történetesen egy magángép volt a srácok miatt. Mivel menő sztárok nem jöhettek átlagos géppel a rajongók miatt akik ki tudja mit csináltak volna ha meglátták volna kedvencüket az egyik gépen.

Így aztán elintézték – igazából nekik természetes volt- egy luxos gépet amiben én még életemben nem ültem. Pedig ez nagy szó volt tőlem mivel apával minden évben eljárunk valahova kirándulni és általában az első osztályon utaztunk és ott is minden vágyamat kielégítették.

De ez maga volt a tökély. Ha akartuk volna mindenki ülhetett volna vagy akár feküdhetett volna külön. A légikisasszonynak csak csengetni kellett és már ott is volt. Akár mit kérhettünk Ő már hozta is. Komolyan itt még simán el is laktam volna.

Lanával csak nagy szemeket meresztettünk egymásra majd tátott szájjal bámultunk. Végül Liam zökkentett ki a mélázásból és lenyomott az egyik ülésre majd mellém ült.

Amúgy még mindig nem tértem rendesen magamhoz mivel valahogy pont az ablak mellé kerültem a gép pedig akkor szállt fel. Ilyenkor mindig olyan rossz érzésem van és ostoba filmek jutnak az eszembe amik lezuhantak. Lopva ránéztem a mellettem ülő Liamra akinek szinte fel sem tűnt, hogy mellette a barátnője totál be van szarva. Ő csak a telefonját nyomkodta nyugodtan. Sőt a többiek is nagyon jól elvoltak maguknak.

Lana egy női divatmagazint olvasott és teljesen bele volt merülve. A mögötte ülő Zayn fülében fülhallgató volt közben pedig a telefonján válogatta a zenéket. Lou pedig kényelmesen elhelyezkedett fekve az ülésen a hasán pedig a laptopja pihent.

Az út hátralevő része elég kellemesen telt. Ha nem lett volna Liam már rég bealudtam volna. Hála neki egész jól elszórakoztunk így ketten.

Eleinte fényképeket készítettünk magunkról miközben hülye fejeket vágtunk be. Aztán percekig azon röhögtünk, hogy nézünk ki. Legalább lett egy új háttérképem a telefonomra ahogy Liam az arcomat nyalja én pedig elhúzom a számat undorodva.

Később a felhőket néztük közben pedig megvitattuk, hogy mire hasonlítanak. Jó móka volta, csak aztán besötétedett így nem láttunk semmit.

- Amúgy Texasban komolyan cowboyok vannak?- szólalt fel Lana és felpillantott az újságából és kérdően rám nézett. Jó kérdés mivel én minden évben jártam ott, de soha nem találkoztam velük. Ezek szerinte el vagyok maradva.

- Ne már, olyan ruhát nem hoztam magammal- nézett fel rá aggódva Zayn . Esküszöm, sokszor rosszabb mint egy lány. Könyörgöm fiú. Oké nézzen ki jól, de nem túlzás már ez egy kicsit?- Meg amúgy is én nem veszek fel kalapot, mert tönkre teszi a séróm- húzta fel az orrát és megigazított fekete haján egy tincset.

- Most te arról a buzis fejedről beszélsz?- röhögött Lou hátulról én pedig képzeletben lepacsiztam vele. Ezek a bepökései mindent megérnek. És mindig olyan jó pillanatban mondja.

- Ha-ha-ha- nézett rá gúnyosan Zayn majd újra a fülébe tette a fülhallgatóját.  Louis nem úgy nézett ki mint aki megsértődött barátjára mert folytatta filmnézést.

Azért sajnálom, hogy végül Harry és Niall nem jött velünk. Pedig jó buli lett volna velük. De ha egyszer nem akkor nem. Igazuk van a család tényleg fontos meg aztán amúgy is olyan keveset láthassák őket.

Késő délután volt mikor végre leszálltunk a gépről. Mind az öten fáradtak és éhesek voltunk. Oké tényleg tele zabáltam magam mindenféle vacakkal ami nem vette el az éhségemet. Nekem rendes kaja kellett mondjuk egy McDonalds vagy valami hasonló. Mindegy csak ne fagyi legyen mert abból most egy életre elegem lett, hála Liamnak.

Kitalálta, hogy versenyezzünk melyikünk bír legtöbbet megenni belőle. Lana már az elején kiesett mivel szerinte túl hizlaló. Így végül három sráccal maradtam akik nem úgy néztek ki mint akik veszíteni akarnak. Végül holt verseny lett Louis és köztem.

Azonban a közelben egy étterem sem volt amit a többiek is észre vettek.

- Oké Em hol van itt egy McDonalds?- nézett rám kérdően Lou én pedig csak elkezdetem az egyik lábamról a másikra állni. Most, hogy a csudában mondja meg, hogy ez itt egy farm ahol csak kocsmák vannak? Itt mindenki azt eszi amit megtermel, semmi vett kaját.

- Öhm…hát azt elég nehéz lesz itt találni- túrtam bele a hajamba majd mind a négyen olyan furán rám néztek. A java pedig még csak ez után jött.

Ugyanis a nagyi kedvenc szomszédját küldte értünk akinek talán a világ legrégebbi kocsija volt. Mikor nyikorogva begördült elénk Zayn és Lana majdnem sírva fakadtak, Liam elkezdett hátrafelé trappolni mivel mikor Mr. Jones megállította a motort az olyan hangot adott mintha felrobbant volna. Pedig ez itt menő autónak számított.

- Nézz már oda a kicsi Suzy- jött elém nagy nehezen Mr.Jones aki egy lyukas kalapot viselt és a kora miatt már csak bicegni tudott. Ruhái is eléggé szakadtak voltak, de ez itt senkit nem érdekelt mivel senki nem volt gazdag.  Vigyorogva rám nézett a srácok pedig nem tudták, hogy fojtsák el a nevetésüket mikor megláttak, hogy az öregembernek csak egy foga van. Legalább a nevemet tudná. Akár hányszor itt vagyok mindig így hív pedig már ezerszer a fülébe rágtam, hogy Emmának hívnak.- Suzy engem küldött, hogy jöjjek eléd mivel Ő nem tudott.

- Jó napot- köszöntem neki mosolyogva Ő pedig büszkén kinyitotta tragacsa ajtaját és boldogan szállt vissza a volán mögé. Valahogy nem voltam tőle elragadtatva, hogy vele kell mennünk, hisz már eléggé öreg , lehet már nem is lát jól.

Viszont azt akartam, hogy  a srácok tényleg élvezzék az ittlétet meg amúgy is azt mondtam nekik, hogy ez egy szuper hely. Szóval úgy kell csinálnom mintha boldogan szállnák be.

Mikor azonban elindultam egyikőjük sem jött felém. Kérdően rájuk néztem, végül csak Liam csatlakozott hozzám, de ő arcán is látszott a félelem. Tudtam, hogy csak azért követett mert a barátnője vagyok.

- Én abba a micsodába nem szállok be- ellenkezett Zayn és összekulcsolta a kezeit- Nézzetek rá ki tudja meddig bírja. Én még élni akarok.

- Élni is fogsz mivel tök…biztonságos- Liam elhúzta a száját mikor az autóra nézett. Igazából szerintem magának sem hitte el amit mondott mivel mikor kinyitotta volna az ajtót az kis híján a lábára esett mivel leszakadt. Szó szerint a lába előtt alig egy centire volt.

- Letörted  az ajtót? Komolyan, hogy csináltad?- Lou röhögve nézte barátját aki még mindig a földön fekvő ajtót nézte megkövülten- A kezébe maradt- úgy látszik még mindig nem hiszi el amit látott mivel olyan hihetetlen arcot vágott.

Mr. Jones úgy látszik  meghallotta, hogy valami történt mert néhány percen belül újra köztünk volt és egyhangúan nézte a földön heverő ajtót.

- Uram elnézést. Én nagyon sajnálom, nem tudom, hogy történt mivel eddig ilyen még soha nem történt velem- szabadkozott Liam és hadarta a magáét csak , hogy nehogy megharagudjon rá a kocsi tulajdonos.

- Ez ? Semmi. Mindig ezt csinálja- vont vállat Mr.Jones és úgy néztünk rá mint egy bolondra- Na de szálljatok már be- tette még hozzá én pedig kérően rájuk néztem.

- Ha még történi ilyen akkor én benne vagyok- vont vállat röhögve Lou majd beszállt az anyósülésre. Ő komolyan élvezte ezt a helyzetet sőt szerintem örült neki.

- Sokba fog ez kerülni – fenyegetett Lana- Ha nem ez a cipőm lenne rajtam akkor inkább gyalogolnák- mutatott magas sarkújára majd feszengve beszállt hátulra.

Tudtam, ha már kettő meg van akkor Zayn is belemegy. És igazam volt valamit még morgott az orra alatt, végül pedig beült Lana mellé. Liam nem mondott semmit mivel szerintem még mindig nem tudta feldolgozni, hogy a kocsi ajtaja pont neki szakadt le és kis híján a lábára esett. Mosolyogva megfogtam a kezem és mi is beszálltunk. Még szerencse, hogy akkor volt így mindannyian kényelmesen el tudtunk helyezkedni.

Bő fél óra út után Mr.Jones bekanyarodott a szokásos földes útra ahol néhány perc múlva már a nagyi háza előtt álltunk.

Most is ugyan úgy nézett ki mint szokott. Hatalmas kert ami tele volt zöldségekkel és gyümölcsfákkal. A ház előtt állatok legeltek és pontosan a ház mögött pedig ott volt az istálló tele lovakkal.

- Ez most ugye csak egy vicc?- nézett rám segélykérően Zayn én pedig csak bájosan mosolyogtam. Soha nem kérdezték, hogy pontosan hol is lakik a nagyim. Szóval nem vagyok hibás.

- Nem kérdeztétek, hogy hol lakik szóval ne hisztizz itt nekem- vágtam vissza egy kissé nyersen, de mikor vissza szólhatott volna nyitódott az ajtó és már sietett is felém Suzy vagyis pontosabban a nagyim.

Ugyan úgy nézett ki mint mindig. Alacsony, kissé duci, ősz hajú asszony volt akit mindenki szeretett.

- Kis unokám, gyere öleljelek már meg- húzott le magához mivel én jóval magasabb voltam tőle majd szorosan megölelt- Annyira hiányoztál már- engedett el és két keze közé fogta az arcom, hogy jobban szemügyre vehessen- Emma te lefogytál. Olyan vagy mint egy gebe. Na várj csak majd én felhizlallak – engedett el én pedig kezdetem egy kissé kínosan érezni magam. A srácok hátulról alig tudták visszatartani a nevetést. Ez régebben vicces volt mikor magam voltam, de most hogy a barátom is itt van. Várjunk csak hisz Ő nem is ismeri Liamot.

- Nagyi nekem is hiányoztál- mosolyogtam rá majd félre álltam, hogy bemutathassam a többieket. Liam felé fordultam és oda nyújtottam neki a kezem Ő pedig félve elfogadta és mellé jött. Kissé félt- Szóval emlékszem mikor azt mondtam, hogy hozok egy különleges fiút- kérdeztem és Liamra mutattam- Nos Ő az én barátom- mutattam be a nagyi pedig széles mosolyra húzta a száját.

- Jó napot Liam Payne vagyok- mutatkozott be mosolyogva Liam és a kezét nyújtotta , de a nagyi szokás szerint boldogan megölelte és két puszit nyomott az arcára. Liamot hirtelen érte a dolog és teljesen zavarban volt.

- Szólíts csak nyugodtan Suzynak-  mondta és megcsípte az arcát- Istenem mintha csak Mayt és Ricet látnám- gondolt vissza a szüleimre. Jaj csak ne kezdjen el nekem nosztalgiázni mert az nem élem túl. Jobb lesz ha gyorsan félbe szakítom.

- És Ők a barátaim- szóltam gyorsan közbe és a másik három srácra mutattam- Lana Spell, Louis Tomlinson és Zayn Malik- mind a hárman integettek a nagyi pedig feléjük is küldött egy sugárzó  mosolyt.

De mielőtt ismét szólhattunk volna valamit elkezdett befelé húzni a házba mivel pont én és Liam álltunk mellette belénk karolt és úgy mentünk be. Lopva ránéztem Liamra aki észrevette, hogy nézem így küldtem felé egy sajnálkozó mosolyt a nagyi miatt, de nem látszott rajta , hogy bántja amiért ilyen nagyanyám van…

29

Sziasztok ! Hát most nem vagyok valami boldog...eddig ódákat zengtem arról, hogy mennyire örülök amiért annyian komiztok a tegnap részhez pedig összesen 3 komit kaptam :/ Oké nincs ezzel semmi baj és nem is fogok hisztizni hisz már csak 5 rész van hátra, de azért kíváncsi lennék h mi történt :S addig is itt a mai rész, ha érdekel még valakit o.O

Miután elmondtam Liamnak a meghívást még csak könyörögnöm sem kellett, hogy aludjon velem. Csak volt egy gond.

Annyira fel lett pörögve a kirándulástól, hogy nem tudta befogni a száját. Feleslegesen fektettem el és feküdtem a mellkasára még úgy is csacsogott. Valljuk be mikor már vagy századszor mondta azt, hogy soha nem járt farmon már egy kissé álmosító volt.

Esküszöm én tényleg nem akartam elaludni miközben beszélt, de egyszerűen már nem bírtam nyitva tartani a szemem és mély álomba zuhantam. De olyan jó volt aludni miközben az Ő hangját hallgattam. Tisztára mintha esti mesét mondott volna ráadásul még hozzá is bújhattam mint egy macihoz.

Reggel mint mindig későig aludtunk és fel sem keltünk volna ha hirtelen nem nyitódik az ajtó és meg nem jelenik Lana teljes életnagyságban.

- Hupsz bocsi- vörösödött el tisztára én pedig felugrottam az ágyban mivel úgy rontott be ránk mint egy őrült. Liam rosszabbul járt. Mikor berontott Lana, elvesztette az egyensúlyát és lefordult az ágyról. Én rögtön az ágy széléhez másztam, hogy megnézzem minden rendben van-e vele. Szegény szitkolózva, álmosan, de végül nagy nehezen feltápászkodott és úgy nézett rá barátnőmre- Esküszöm nem láttam semmit- mondta közben pedig a szeme előtt volt a keze, hogy ne lásson semmit.  Na nem mintha kellett volna valamit látni, legfeljebb csak azt, hogy Liam pontosan szembe áll vele alsógatyában, de az Lanánál már nem nagy cucc.

- Lana mit keresel te itt?- szögeztem neki rögtön a kérdést, de előtt Liam még elsietett , hogy tudjunk együtt maradni.

- Miattam nem kell elmenned- állította meg Lana és bocsánatkérően ránézett. Gondolom most azon jár az esze, hogy mit csinálhattunk egész éjszaka. Meg sem fordul az elméjében, hogy csak simán aludtunk. Lana és az Ő piszkos fantáziája.

- Inkább magatokra hagylak. Meg amúgy is megyek és felöltözködök- válaszolta Liam, de szerintem még mindig nem kelt fel rendesen, mivel miközben ki akart menni nekiment a csukott ajtónak. Egyenesen homlokkal ment neki és az ütés hatása miatt hátra esett és szétterült. Elég piros volt a homloka, szerintem komolyabb baja nem is lett. Hál ’ Isten. Ijedten kaptam a szám elé kezem és már ugortam is, hogy felsegítsem.

- Liam jól vagy?- guggoltam le mellé, de Ő csak vigyorogva felállt és megrázta a fejét.

- Asszem most már rendesen ébren vagyok- nevetett és megfogta a homlokát. Megnyugvóan sóhajtottam fel és adtam az arcára egy puszit. Ezt nem hiszem el, kineveti saját magát. Hogy tud ennyire laza lenni? Dühöngenie kellene meg morogni nem nevetni. Vagyis szerintem ha valakivel ez történne nem így fogná fel a helyzetet.

Puszi helyett gyorsan megcsókolt és most már tényleg kiment a szobából és ránk csukta az ajtót. Mosolyogva megcsóváltam a fejem és úgy álltam fel a földről.

Lana ez idő alatt az asztalomnak támaszkodott és onnan nézett minket teljesen elérzékenyülve. Megint jön azzal a nyálas szöveggel.

- Világon Ti alkossátok a legaranyosabb párt- tessék én megmondtam. Hangja nyálas volt és úgy csinált mint aki akár melyik percben elbőgné magát. Tipikus lány amitől én a falra mászok.

Elhúztam a számat és leültem az ágyamra. Igazat megvallva még mindig nem bocsátottam meg neki, hogy csak így ránk rontott. Ígérgetem, de komolyan mondom, hogy lakatot teszek a záramra, hogy csak én és Liam tudjuk bejönni. Olyan mintha ebben a házban semmi magánéletem nem lenne. Rosszabbak mint a lesifotósok azok legalább tisztes távolságból követnek, de Ők simán ránk rontanak.

- Egyáltalán miért zavartál meg minket ilyen hajnali órákban?- váltottam gyorsabban témát, nehogy még véletlenül több ilyen dumát mondjon. Elég volt az-az egy mondat is.

Lana olyan gonosz mosolyra húzta a száját ami nála rosszat jelentett.

- Mégis miben zavartalak meg titeket?- húzogatta fel-le a szemöldökét és leült mellém majd barna szemeit rám meresztette kíváncsian.

Ez nem lehet igaz. Most komolya azt gondolja, hogy csináltunk valamit éjjel ? Hahó nem veszi észre, hogy pizsiben vagyok? Ruhában már csak nem lehet csinálni. Oké Liam tényleg alsógatyában volt, de az még semmit nem jelent. És azt sem tagadom, hogy elég sokszor megfordult már a fejemben, hogy milyen lenne ha tényleg megtörténne. Hisz komolyan szeretem és tudom, hogy Ő is. Tudom, Jaynél is ugyan ezt mondtam, de nem gondoltam komolyan, míg Liamnál halál komolyan gondolom.

Viszont nem szeretném elsietni. Azt akarom, hogy tökéletes legyen amire örökké emlékezni fogok- és nem a gyerekre gondolok- hanem arra, hogy még soha nem csináltam mivel a tökéletes pasira vágytam és Liam az. Szerintem már Ő is rég megtette volna, csak nem akarja, hogy azt higgyem az miatt van velem, hogy megfektessen.

- Alvásban?- tettettem úgy mintha csak tippelgetnék , Lana pedig csak a szemét forgatta és küldött felém olyan ’jellemző’ arckifejezést.

Tudom, hogy nem arra számította, de hát ez van.

Arról én már nem tehetek, hogy mikor először csinálták Aaronnal szinte egész London tudta mivel véletlenül amit nekem akart írni üzenetet,  Twittere küldte. És az egész város azt olvasta, hogy milyen jó az ágyban Aaron. Elég ciki lehetett, de nem nagyon érdekelte egyikkőjüket sem- Szóval miért keltettél fel hajnalban- kérdeztem meg újból, nyugodtabb stílusban mivel még mindig nem tudom mit keres a szobámban amikor még aludnom kéne.

- 10 óra neked hajnal?- kérdezte nagy szemekkel én pedig csak bosszúsan kifújtam a levegőt. Igen nekem még az. Szünet van ami azért van, hogy kipihenjük magunkat- Már a városból jövök…

- Oké elhiszem- szakítottam gyorsan félbe nehogy elmondja nekem mit csinált egész reggel és hátra dőltem az ágyamon, hogy nyújtózkodjak, de Lana szinte meg sem hallotta amit mondtam mert vett egy mély levegőt és tovább folytatta.

- Aaron és én úgy döntöttünk szüneteltetjük a kapcsolatunkat- mondta én pedig rögtön felültem és alig akartam hinni a fülemnek. Mi van ebben a hónapban mindenki szakít? Zayn- Perrie, Lou- Eleanor most meg Lana és Aaron- És igaza van. Már elegem van belőle, hogy minden nap csak veszekedünk. Szerintem ha letelik ez az egy hónap végleg kimondom, hogy szakítsunk- Lana nem úgy nézett ki mint aki nagyon sajnálja. Sőt ahogy elnéztem már régebben megtette volna csak nem akarta megbántani Aaront. Igazából én soha nem voltam oda a srácért. Habár én melyik gimis srácért voltam oda. Mindig is mondtam, hogy Aaron nem hozzá való, de nem hitte el.

- Aaron egy gyökér, te pedig egy hülye amiért csak most jöttél rá, hogy nem hozzád való- lehet szemét vagyok, de nem ezért vannak a legjobb barátnők, hogy megmondják egymásnak az igazat?

Lanán nem lehetett nagyon észrevenni, hogy megbántottam volna. Sőt azt is tudtam, hogy fogom felvidítani.

- Képzeld megyünk Texasba. Liam benne van már csak a srácokat kell megkérdezni és én szeretném ha te is jönnél- fordultam felé barátságos mosollyal az Ő arca pedig felragyogott.

- Komoly? Én is veletek mehetek?- kérdezte izgatottan és elkezdett ugrálni ülő helyzetében.

- Aha- bólintottam.

- Csúcs- pattogott mint egy labda majd hirtelen megállt és megrökönyödött- El kell mennem vásárolni. Most !- állt fel és már ki is viharzott a szobámból én pedig utána siettem, hogy megmondjam mikor is indulunk.

De mikor leértem a földszintre már csak azt néztem ahogy Liam szét van terülve a kanapén a kezében egy tál müzli amit villával evett (most komolyan hány óráig eszi azt villával?) közben pedig tévézett.

- Megmondtad neki, hogy megyünk Texasba- emelte fel a fejét egyhangúan én pedig bólintottam egyet és levágódtam mellé- Gondoltam mivel miközben elrohant azt kiabálta, hogy plázába most.

- Lana örökké Lana marad- vigyorogtam.

- Egyébként hívtam a srácokat, hogy ma megyünk a villába. Gondoltam utána elmehetnénk valahová- szuper egy randi Liammal. Már régóta vártam ezt a pillanatot mivel eddig csak nálunk vagy az 1D villában voltunk együtt. Két hét alatt nem sok helyre lehet elmenni kettesben.

- Hova?- kérdeztem kíváncsian és ránéztem kiskutyaszemekkel.

- Azt már nem Emmus- csóválta meg a fejét és tüntetően elfordult- Semmit nem szedsz ki belőlem.

Szavát be is tartottam, pedig tényleg a legváratlanabb pillanatokban kérdeztem rá, de soha nem mondta el .Végül pedig már saját magam feladtam és bosszúsan számoltam a perceket, hogy mikor is jön el a randi ideje. Nagyon izgatott voltam mivel Jay csak deszkázni vitt, Liam pedig tuti, hogy nagyon kitesz magáért.

De előtte még ott voltak a srácok akik jobban be lettek sózva mikor megtudták, hogy mehetnek Texasba mint Liam és Lana.

- Bocs srácok, de én nem mehetek- nézett ránk sajnálkozva Harry- Megígértem anyának és a nővéremnek, hogy amíg szünet van haza megyek.

- Én pedig repülök Írországba- utasította vissza Niall is. Ne már azt hittem mind a négyen jönnek.

- Most ez komoly?- nézett rájuk lehangolóan Liam majd a maradék két srácra nézett- Remélem legalább Ti nem utasítjátok vissza.

- Most hülyéskedsz? Texas tele van jó csajokkal, vagyis gondolom- Zayn már most a nyálát csorgatta pedig lefogadom azt sem tudja hol van. Otthon sem lehetne hagyni.

- Én is megyek. Úgysincs mit csinálnom itt- vont vállat Lou.

- Oké, de nekünk most már mennünk kell- bólintott Liam majd elkezdett kifele húzni az autójához. Izgatottan szálltam be mellé és kíváncsian vártam hova megy.

Már eléggé sötétedett mikor Liam megállt pontosan a London Eye előtt ami szokás szerint gyönyörűen ki volt világítva. Úgy nézett ki mint mindig csak azzal különbözött, hogy most nem álltak előtte sorban emberek akik ki szerették volna próbálni.

Ugye most nem arra készül amire én gondolok? Egyáltalán honnan tudná?

És mégis. Megfogta a kezem és elkezdett felé húzni. Majd belé ültünk és csak csillogó szemekkel nézett mikor végre megállt a legtetején és elénk tárult egész London. Van egy olyan érzésem, hogy Liam keze van a dologban amiért nincs itt egy ember sem.

Nagyon meghatódtam és szinte már kicsordultak a könnyei mikor megöleltem. Teljesítette az álmom ami az volt, hogy egyszer azzal fogok itt ülni akit igazán szeretek.

- Ez nem hiszem el. Valóra váltottad az álmom- néztem rá ragyogó szemekkel Ő pedig csak édesen mosolygott- Honnan tudtad?

- Igazából Londonban ez a kedvenc helyem- ismerte be én pedig meghökkentem. Eddig ezt nem is tudtam sőt még csak nem is mondták. Jah tényleg hisz soha nem olvastam róla az interneten- Gondoltam ez a tökéletes hely, hogy adjak neked valamit- vont vállat majd a farmerja zsebéből előhúzott egy dobozkát.

Ezt nem hiszem el randire hoz és még ajándékot is ad. Ez most a valóság vagy csak álmodok. Átnyújtotta az aprócska dobozkát én pedig félve kinyitottam. Egyszerű gyűrő volt benne amibe bele volt vésve: Emma- Liam.

Egy könnycsepp kicsordult a szememből és úgy ugortam a nyakába majd megcsókoltuk egymást.

- Ez amúgy egy fogadom gyűrű-világosított fel . Fogadom gyűrű? Ilyen nem csak a filmekben létezik? Soha nem kaptam még ajándékot egy fiútól sem, szóval nagyon örültem neki és annak is amilyen célból adta.

- Ez nagyon szép. Soha nem örültem még így semminek- mondtam meghatódva Ő pedig letörölte az arcomról a könnycseppeket és boldogan megöletem.

- Reméltem, hogy tetszeni fog és nem érted félre a helyzetet- mondta félve én pedig halkan felkuncogtam. Szegény, hogy aggódhatott miközben átadta. Egyáltalán, hogy jutott az eszébe hogy félre értsem. Vagyis van benne valami mivel ha egy srác gyűrűt ad barátnőjének általában azért teszi mert megkéri a kezét. Azonban én még csak ilyenre rá sem gondoltam, hisz 16 vagyok, Ő pedig 17 szóval még kiskorúk.

- Na és mit fogadunk meg?- váltottam gyorsan témát miközben a kezem között fogtam az ékszert. Ha már egyszer az a neve akkor használjuk ki nem?

- Örökké szeretni foglak Emmus- nézett a szemem közé majd felhúzta az újamra boldogan.

- Én is örökké szeretni foglak Liam- válaszoltam majd szenvedélyesen megcsókoltuk egymást. Életem legszebb és legboldogabb pillanata volt. Soha nem fogom levenni magamról.

28

Hola ! Tegnap megint kaptam két díjat :D Nagyon szépen köszönöm :P....a mai nap folyamán ki fogok rakni az oldalra egy szavazást ahol a következő törimről dönthettek, de ha esetleg valakinem van valamilyen jó ötlete, hogy miről szóljon a következő törim írja meg komiban mert lehet, hogy annyira megtetszik, hogy végül az lesz a nyerő,,,addig is komizzatok xD

Gondolkodás nélkül oda mentem hozzá, de mikor Liam elé értem halványan rámosolyogtam. Nem nagyon számítottam arra, hogy a srácok itt lesznek mivel szerettem volna megmondani neki a meghívást. Lehet el sem fog akarni jönni mivel pont akkor lesz koncertjük vagy valami. Azt pedig nem akarom, hogy mondja le, hisz mennyi rajongónak okozna azzal csalódást.

Louis nem is nézett rám mikor leültem mellé a napágyra. Most jöttem rá, hogy milyen jó ötlet volt mikor beléptem a házba és magamra tekertem egy törülközőt.

- Hello Lou- gyengéden a vállának dőltem, de Ő csak hüppögött egyet. Húha itt nagyobb gond van mint gondoltam- Mizu?- kérdeztem barátságosan, de mikor meghallották a többiek szomorúan ránéztek Louisra és közelebb jöttek. Csak én és Liam vágtunk értetlen képet. Ezek szerint csak mi nem tudtuk, hogy mi a baja.

- Eleanor szakított velem- hangja tele volt szomorúsággal és szokatlanul vékonyka volt. Nem akartam hinni a fülemnek. Szakítottak? De hát miért? Hisz olyan aranyosak voltak együtt. Igaz személyesen nem találkoztam vele, de Lou mindig olyan boldogan mesélt róla. Tiszta szívéből szerette és ezt ki is mutatta. Rendezvényekre jártak és titkos randiket szerveztek. Ráadásul El nem is az miatt járt vele mert híres hanem pusztán azért mert szerette, nem úgy mint Perrie Zaynt.

Oh tényleg említettem már, hogy néhány napja szakítottak. Együtt hozták meg a döntést mivel miközben jártak félre kacsingattak. Meg aztán nem nagyon jött be nekik, hogy ilyen soká már együtt járnak. Ha engem kérdeztek,már vártam. Zayn nem úgy néz ki mint aki sokáig meg tud maradni egy csajnál. Perrie pedig gyönyörű , nem csoda hogy több kalandra vágyik.

De El? Ki sem néztem volna belőle, hogy pont Ő fogja dobni Louist.

- Miért?- kerekedett el a szemem, Ő pedig végre felemelte a fejét. Tényleg nagyon maga alatt volt.

- Féltékenység elvette az eszét- fújta ki a levegőt és az égre meresztette a tekintetét.

- Féltékeny volt? De hát kire?- értetlenkedett Liam és Ő is épp olyan meglepett volt mint én. Ez nagyon gyenge kifogás volt szerintem. Már bocs, de ha Lou valaha is megcsalta volna akkor tele lett volna vele a világ.

Hisz rögtön példának itt vagyok én. Még csak egy napja se jártam Liammal máris rajta kaptak a lesifotósok mikor a srácok villájából jöttem ki, Liam pedig megcsókolt. Pedig én egy senki vagyok Eleanor mellett aki modell és azért egy ketten ismerik a nevét.

Van egy olyan érzésem, hogy már rég ki akarta tenni a szűrét csak nem találta meg rá a legjobb alkalmat.

- Rád- nézett rám az én szemeim pedig elkerekedtek. Na jó erre most tényleg nem számítottam. Miért lett volna rám féltékeny. Hisz Liammal járok, és előtte meg Jayel. Eszem ágában sem volt Louval mivel tudtam , hogy barátnője van. Az eszem megáll.

Liam hangosan felnevetett mivel azt hitte haverja csak gúnyt űz belőle, de mikor Lou komoran ránézett rögtön abbahagyta és összehúzta a szemöldökét.

- Haha jó vicc- próbáltam úgy tenni mintha jól szórakoznék, pedig legszívesebben ha most itt állt volna Eleanor nem érdekelt volna, hogy nem ismerem. Istenre esküszöm, hogy megtéptem volna.

- Nem vagyok vicces kedvemben- nézett rám fagyosan. Hát jó tudni mivel ilyen hangnemben még amióta ismerem soha nem beszélt velem.

- Oké- válaszoltam úgy mintha semmi nem történt volna. Nincs kedvem pont vele veszekedni  egy lány végett akit nem ismerek.

- Szóval miért szakítottatok?- szólt közbe Liam és hol rám, hol pedig Loura nézett. Szerintem azt próbálta megakadályozni nehogy megmarjuk egymást. Rendes volt tőle, hogy nem akart veszekedést. Küldtem felé egy hálás mosolyt.

- Elege lett belőle, hogy szinte minden nap találkozok Emmával- folytatta ugyan abban a stílusban amiben eddig beszélt- Azt hiszi, hogy megcsaltalak vele. Már akkor kezdett idegbajos lenni mikor kórházban voltál én pedig sírva meséltem neki, hogy kómában vagy. Aztán pedig még rosszabb lett- hajtotta le a fejét. Nagyon megsajnáltam mivel látszott rajta, hogy a könnyei ellen küzd- Napi szinten veszekedtünk tegnap pedig odáig elment, hogy elolvasta az MSN-es üzeneteimet- tette még hozzá én pedig értetlenül néztem rá. Itt valami szörnyű nagy tévedés van mivel ha én beszélek vele akkor webcamon soha sem üzenetet írok neki. Amúgy ez azért egy kicsit szemétség volt mivel mindenkinek meg van a magánélete. Ennyi erővel én is elolvashatnám Liam üzeneteit vagy lehallgathatnám a telefonbeszélgetését. De nem tetszem mert megbízok benne.

- Én nem is írtam neked- válaszoltam határozottan, nehogy aztán még Liam félre értsen valamit Eleanor ostoba viselkedése miatt. Ezt nem hiszem el harmadik kerék lettem egy olyan kapcsolatban amihez nincs semmi közöm. Én miattam veszekednek mikor semmi mást nem érzek Louis iránt csak barátságot. Egyáltalán, hogy mer pont engem belekeverni? Életében nem látott maximum csak képen, de még azt is kétlem. Sőt még Twitteren sem  követ mert arról tudnék.

Félve ránéztem Liamra aki csak zavartan a hajába túrt.

- Te nem is lehettél mivel én voltam- ismerte be és szégyenlősen rám nézett- Pont nyitva volt a laptopod és láttam, hogy Lou  fenn van és gondoltam megkérdem tőle nincs- e kedve a srácokkal valamelyik nap átjönni- világosított fel mindenkit mivel hirtelen rá figyelt mindenki. Megkönnyebbültem, de nagyon. Viszont most már a laptopomra jobban kell figyelnem. Nem mintha valami szörnyű dolgot csinálnák Liam háta mögött, csak egyszerűen nem szeretem ha a cuccaimat nézik.

- Eleanor pedig félreértette mivel azt hitte Te írtad neki, hogy találkozzatok- bizonygatta Zayn, hogy értsem meg miről is van szó mivel szerintem észre vette, hogy teljesen elvesztettem a fonalat.

Most már holt biztos vagyok benne, hogy nem komplett a csaj.

- Végül pedig besokallt és tegnap este átjött leordította a fejem majd egy pofonnal búcsút intett nekem- nyögte ki nagy nehezen fájó emlékekkel Lou majd újra a térdére hajtotta a fejét.

- Hallanotok kellett volna- Niall roppant viccesnek találta a dolgot mivel úgy mesélte mintha akkora élmény lett volna. Neki lehet az volt, de szerintem Louisnak nem- Jobb volt mint egy 3D-s mozi- Harry végül fejbe csapta, hogy fogja be és szúrósan ránézett.  

Csend telepedett a társaságra. Valahogy fel akartam vidítani a srácot mivel így nagyon nem tetszett. Nem fogom engedni, hogy egy liba végett szomorkodjon.

- Hidd el. El  sem tudja képzelni, hogy mit veszít- néztem rá barátságosan Ő pedig végre felemelte a fejét. Kék szemei csillogtak és nagyokat nyelt nehogy elsírja magát- Kár miatta szomorkodnod, százszor jobb lányt érdemelsz nála aki megbecsül.

- De én tényleg szerettem. Meg sem fordult a fejemben, hogy megcsaljam- mondta kétségbeesetten én pedig vállára hajtottam a fejem.

- Már bocs, de egy kissé hibbant mivel eleresztett egy ilyen tökéletes pasit- kuncogott fel Lana és Lou másik vállára tette a fejét. Hát jól nézhettünk ki és szerintem élvezte is a helyzetet mert mosolyra húzódott a szája. Nem hiába mivel Ő ült köztünk mint egy király a két oldalán pedig mi.

- Haver most irigyellek- nézett rá tettetett bunkósággal Harry- Két ilyen bomba csaj vigasztal és a válladon pihennek a fejeik- göndörke tényleg nehezen viselte mivel sóvárogva nézett barátjára. Hát igen sok pasiból váltunk ki ilyen reakciót. Oké ez elég egósan hangozz, de ha láttátok volna az arcát, ti is így viselkedtetek volna,

- Asszem sürgősen be kell szereznem egy csaj, majd el kell intéznem, hogy dobjon- töprengett Zayn és bosszúsan nézett Louisra. Nem is Ő lenne ha nem fűzött volna hozzá kommentet. Sajnos Zayn ezt a vonatot lekésted. Mikor Perrievel szakítottak, te boldogan mesélted az.

- Hé most az én csajomról beszéltek- méltatlankodott Liam és küldött mint kettő srác felé egy gyilkos pillantást. Kacagva felálltam majd adtam az arcára egy puszit, hogy ne féltékenykedjen.

- Nyugi tőlem nem szabadulsz meg ilyen könnyen- vigyorogtam és kacsintottam rá egyet.

Lou sokkal jobb színben lett ahogy elnézetem mivel már mosolygott ami jó jel volt szerintem. Így már sokkal jobban tetszett. Olyan Louisos volt.

- Em köszi- állt fel végre Lou és megöleltük egymást- Igazad van, hisz én vagyok Louis Tommo Tomlinson aki nem ismer lehetetlent- tessék és már itt is van a régi Lou aki mindenből hülyeséget csinál. Csak könyörgök a répákról ne kezdjen el beszélni mert a falra mászok. Egyáltalán ha randizni megy egy lánnyal répát visz neki ajándékba, vagy virágot? Megnézném azt a lányt akinek répacsokrot nyújt át a kezébe és vacsorázni répafőzeléket kap. Oké ez azért durva lenne, de egyben vicces is.

○○○

- Ne hagyja itt- kezdtem el hisztizni az ágyamban közben pedig húztam vissza Liamot.

Késő este volt mikor mindenki elment tőlünk. Nem volt más vágyam csak jót aludni Liammal. Igen, vele mivel olyan jó érzés mikor melletted alszik közben pedig magához húz és simogatja a hátad, reggel pedig mikor felkelsz hallhatod ahogy melletted szuszog de egyik keze még mindig a derekadon pihen. Csodás érzés és nem lehet vele eltelni.

Liam csak ravaszul csóválta a fejét. Imádja ha könyörgök neki, de végül úgyis belemegy. Nem is Ő lenne ha visszautasítana egy ilyen lehetőséget.

- Persze, hogy aztán Ric megint kioktasson- vágott közbe, de én még mindig nem engedtem el.

- Miért oktatna ki?- tudakolóztam- Hisz nem csináltál semmi rosszat.

- Miután Te ma délután bementél beszélni a nagyiddal Ő azt kérdezte tőlem, hogy hány évesen szexeltem először és, hogy mennyire komolyan gondolom, veled a dolgokat mivel még gyerek vagyok, ezért szívesen nyújt tanácsot- kész végem volt. Kacagva dőltem vissza a ágyamba és a hasamat fogtam a nevetéstől. Hát igen apa mindig is mindent tökéletesen szeretett csinálni, de ez akkor is olyan vicces volt. Szinte magam előtt látom ahogy Liam fürdőnadrágban áll előtte közben apa pedig a biztonságos szexről beszél.

Szerintem ugyan ilyen arcot vághatott mint most.

- És mi volt a válaszod?- nyugodtam meg egy kissé és elkezdtem incselkedni vele- Mennyire komolyan gondolod he?

Liam mélyen a szemembe nézett majd egy másik pillanatban rám vetette magát és elkezdett csikizni.

Borzalmas érzés volt mivel a világon ezt utáltam a legjobban, Liam pedig tudta . Most pedig élvezettel csinálja közben pedig mind ketten röhögtünk- Ne könyörögve neee- sikítoztam és kapálóztam össze- vissza. Reméltem, hogy véletlenül nem rúgtam meg.

Majd abba hagyta a száját pedig az enyémre tapasztotta, hogy fogjam be. Hosszan csókolt végül pedig levegőhiány miatt szétváltunk.

- Ezt azért kapod mert bele löktél a vízbe plusz azért, hogy bebizonyítsam mennyire szeretlek- válaszolta és elhúzódott tőlem, de én újból magamhoz húztam és beledőltünk az ágyba. Annyi minden történt a délután folyamán, hogy elfeledkeztem a nagyiról és a meghívásáról. Azt hiszem most jötte a legjobb pillanat, hogy megkérdezzem. De , hogyan hogy ne tűnjek nyomulósnak?

- A nagyim Texasban él és tudod minden évben hozzá járok nyaralni- húzódtam el tőle Ő pedig feljebb emelte a fejét, hogy tudjon tisztára rám nézni. Arca azonban kissé elszontyolodott. Jaj csak ne értse félre a helyzetet.

- El akarsz menni hozzá nyaralni?- szakított félbe és aggódva rám nézett. Tessék mégis félre értette.

- Igen- bólintottam és szomorúan lehajtotta a fejét, de én még nem fejeztem be- Szerintem a muffinját te is imádni fogod és a farmot is- tettem hozzá az Ő szemei pedig felcsillantak. Így már sokkal jobban tetszett neki.

- Én is veled mehetek?- kérdezte izgatottan én pedig vigyorogva bólintottam.

- Suzy nagyi megakarja ismerni azt a különleges fiút akiről beszéltem neki- magyaráztam és reméltem veszi majd az adást, hogy ki is az a ’különleges fiú’. Úgy láttam értette mert széles mosolyra húzódott a szája- Szóval eljössz velem ?

- Boldogan- ölelt meg majd boldogan megcsókolt. Viszont én még mindig nem fejeztem be. Tudtam, hogy Lana szívesen eljönne velem viszont úgy nem, hogy pótkerék legyen. Ezért az az ötletem támadt, hogy a srácokat is elhívom, és így mindannyian együtt lehetünk.

- Várj még nem fejeztem be- toltam el magamtól gyengéden, hogy tovább folytassam- Arra gondoltam, hogy a srácok is eljöhetnének. Louisra ráférne egy kis változás- húztam el a számat Ő pedig gondolkozott.

- Hm úgysem mennek sehova meg aztán Amerikát is szeretik- vont vállat, de még mindig vigyorogott.

Nem hittem volna, hogy ennyire fel lesz dobva tőle. Ez olyan jó érzés volt.